Az előző cikkünkben a cizellálás technikájának főbb elemeit mutattuk be, abban a reményben, hogy egyfelől talán közelebb vihetjük általa a tisztelt olvasót a "szakma szépségeihez", másfelől pedig hogy talán sikerült felkeltenünk az érdeklődést a folytatás iránt. A sorozat második cikkében azt szeretnénk vázlatosan bemutatni, hogy hogyan kell előkészíteni a cizellált fém alapot a zománcozáshoz.

Többek kérésére szeretnénk egy kis fényképekkel illusztrált sorozatot indítani azzal kapcsolatban, hogy hogyan készülnek azok a sajátos tűzzománc munkák, amelyek az alapját képezik a faliképeinknek, bizonyos ékszereinknek, berendezési tárgyainknak.

Ott hagytuk abba a munkát, hogy a kész cizellált lemezt a szuroktábláról leolvasztottuk, és több munkafázison keresztül letisztítottuk. Ezt követően először is a cizellálás beütései, valamint a leolvasztás, csiszolás, stb. által okozott egyenetlenségeket kell korrigálnunk. Ez a művelet különböző formájú és méretű keményfa egyengető szerszámokkal történik, (a karcolások elkerülése érdekében), egy nagyobb méretű vas steklin. Minden esetben a rajzolat határozza meg, hogy milyen felületre lesz szükség: van, ahol egyenesíteni kell a hátteret, van ahol viszont éppen kidomborítani szükséges.

A megfelelő felület elérését követően a végleges formára vágjuk az anyagot. Mivel esetünkben a felületen lévő tűzzománc "ellentartására" kontrazománcot is kell majd tennünk a fém alap hátoldalára, ezért egy peremet kell majd kialakítanunk körbe az alapon. A perem azért is szükséges még, hogy kellő merevítést, alátámasztást biztosítson majd a kész munkának.

A peremet legegyszerűbb fém körzővel előrajzolni, így mindenhol egyenletesen követi a körvonalat, a kivágás történhet lemezollóval, vagy ahol ez nem használható, ott vékony fűrésszálú lombfűrésszel. Ezt követően reszelővel elegyengetjük a vágási pontatlanságokat, majd mivel a kész munka egy fakeretbe lesz majd szerelve, bepontozzuk a rögzítő csavarok helyét, és kifúrjuk a lyukakat.

Ezt követően kicsit domborítjuk az eddig elkészült munkát, a kör forma esetében így látványosabb lesz a végeredmény. A domborítást itt segíti, hogy egy előre elkészített (lemezből felkalapált) forma rendelkezésre áll. Szintén használhatunk keményfa segédszerszámot, mint az egyengetésnél.

Ha készen van a kívánt, enyhén de egyenletesen lencse formájú munka, akkor fogóval merőlegesen lehajlítjuk a fent már említett peremet, lehetőleg két lépcsőben. Utána kalapács segítségével kiegyengetjük, megigazítjuk a peremet, majd felülről szintén, hogy a teljes munka alja síkban legyen.

Következő "így készül" cikkünkben a tűzzománc technika hátterét, illetve a zománcozást szeretnénk majd bemutatni.

-- A cikkek fényképeinek hivatkozás nélküli felhasználása jogsértő és tilos! --